Hogyan lehet megvédeni magát a kerekes férgektől,

9 thoughts on “Jó gyógyszer a féregférgek ellen”

A leány még azután is ott maradt a férfi kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, a kitől őt öntestével védnie kellett. Miért tette azt, hogy keblére vesse magát? Lehetetlenné akarta tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa? Nem voltak-e e vadonban nevelt gyermeknek fogalmai arról, hogy mi a világi illem, mi a jó erkölcs, a titoktartó szemérem? Összetévesztette-e a szerelmet a hálaérzettel szivében azon ember iránt, ki őt és anyját örök aggodalmaiktól megszabadítá; ki ezt a kis paradicsomot holtigtartó lakhelyül megszerezte, ki e végett bizonyosan sokat fáradt értük, s a közben sokat gondolkozott róluk?

Megrémült-e, mikor üldözőjüket fegyvere után keblébe nyúlni látta, s ösztönszerű volt nála a védett jóltevő keblére rohanni, s azt a megtámadás ellen megvédeni? Azt gondolta-e: hisz e szegény hajóbiztos, a kinek az anyja épen olyan szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, hatékony kereszteződés ne lehetnék én rá nézve «valaki?

S ha ő szeret engem, miért ne szerethetném én őtet? Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet.

AZ ARANY EMBER

Nem tudta ő, miért, mi oka van rá? Nem tudta, szabad-e? Nem készült magát védeni világ és itélő birák előtt; nem gondolt mentségére alázattal meghajtott fejének; nem kérte a férfi védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak szeretett. Ez volt Noémi. Szegény Noémi! Mennyit kell majd ezért szenvednie! Szereti szerelemből; szereti mint szegény, másnak szolgáló hajóbiztost, érdektelenül, megérdemeletlenül: szereti önmagáért!

Valami csodatevő melegség járta át idegeit. Az a melegség, a mi a halottat fölkelti örök álmából, s feltámadásra birja. Félve, tétovázva emelte a kezét a leány vállaihoz, hogy magához szorítsa őt és halk, suttogó szóval kérdezé tőle: — De hát igaz-e ez? A leány keblére nyugtatott fejét ingatva, inté, hogy való az. Mihály Terézára tekintett. Teréza odalépett hozzájuk s kezét Noémi fejére tette, mintha mondaná: «hát szeresd».

Egy hosszú, néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás szívdobbanásainak beszédét hallhatá. Teréza törte meg a hallgatást. Leánya helyett beszélt.

Bemutatjuk a kuruc. Július Ő pedig nem más mint a kaliforniai Sonomában élő volt borász, akit már korábban is többször összefüggésbe hoztak a gyűlöletbizniszben utazó hírportállal, de eddig nem volt erről konkrét bizonyíték.

Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni s órákig elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hallotta volna álmában nevének suttogva kiejtését!

Jó gyógyszer a féregférgek ellen

Noémi tiltó mozdulattal nyujtá kezét anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban. Mihály pedig azon vette észre magát, hogy egyre erősebben szorítja őt magához. Ime egy lény valahára a széles világon, a ki őt szeretni tudja. A kinek az «arany ember»-ből nem kell az arany, csak az ember! Ő is úgy érezte magát, mint a ki addig bujdosott, a míg kívül ment a világ határán, s most egy új földet, új eget lát maga előtt, s abban új életet. Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja.

És érzé annak szivét dobogni keblén. És köröskörül az egész világon nem volt más körülöttük, mint nyiló virágok, hogyan lehet megvédeni magát a kerekes férgektől bokrok, döngő méhek, zengő madarak, a mik mind azt taníták: «szeretni kell! A nap letelt, és ők még egymás örömével nem tudtak betelni. Az est leszállt, a hogyan lehet megvédeni magát a kerekes férgektől feljött; Noémi fölvezette magával Mihályt a téveteg szikla ormára, a honnan könyes szemekkel nézett egykor az eltávozó után.

Timár leült a gyopárfödte sziklára, az illatos levendulabokrok közé; Noémi odadült melléje, s dús aranyfürtű fejét odanyugtatá a férfi karjára, átszellemült arczát az ég felé emelve.

Teréza ott állt fölöttük és mosolyogva tekinte le rájuk.

• Állattan | Digitális Tankönyvtár
• Giardia duodenalis en ninos
• Galandfereg jelei

Az ezüst hold ragyogva világolt alá az méregtelenítő függőség égről. S a csába égi kisértet így beszélt: Nézd: ez a kincs mind a tied.

Találtad; önkényt adta magát neked: tiéd lett. Mindent megnyertél már: csak a szerelem nem volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. Vedd el. Üritsd fenékig. Neked termett az.

Új ember lész! Félisten az, a kit a nő szeret! Boldog vagy.

Szeretve vagy. Fölébreszté szivében mindazt az ifjukori ábrándot, azt a hajlamot a regényesség után, a mit hosszas, magános üzleti utazásaiban mindenütt magával hordott, s a miket később a pénzszerző pálya rideg üzelmei száraz számítások, mindennapi gondok alá eltakartak; a mik vágyait egy óhajtott boldogság paradicsoma felé vezették; a melybe midőn eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom fáin számára csak zuzmara van virág helyett. Megfagyasztva, elfásulva, meg nem értve, az élet minden czélját elvesztve maga elől, a véletlen egy oázt hoz eléje a pusztában.

Az oázon megtalálja azt, a mit hasztalan keresett az egész világban: egy szivet, mely őt szereti! Csodálatos átalakulás történt lelkében. Legelső érzése, a mi idegein urrá lett, valami titokszerű borzalom volt: félelem a boldogságtól.

Füvek férgektől és bolháktól

Elfogadja-e azt, vagy fusson előle? Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, vagy halál? Mi jő mögötte? Felel ő a virágnak mely kelyhét kitárja; felel a rovarnak, mely szárnyaival zönög; felel a madárnak, mely fészkét rakja, csak az embernek nem, mikor azt kérdezi: hát én üdvömet találom-e, vagy kárhozatomat, ha szivem dobogására hallgatok?

Az a szívdobogás pedig azt mondta neki: nézz a szemébe! Hiszen abban semmi vétek nincsen: egy szem sugarától megittasodni. Csak hogy ez ittasság mámora hosszantartó. A kik úgy egymás szemeibe néznek, ottmarad a lelkük fogva, ottmarad kicserélve egymás szemeiben.

Mihály elfeledte az egész világot, mikor e szemekbe nézett, s egy másik világot látott megteremtve azokban, tele gyönyörrel, kéjjel, földi üdvösséggel.

Elkábítá ez a mámorító előérzet. Ifju kora óta nem szerette senki. Egyszer mert boldogságot remélni, azért sokat fáradt, küzdött, s mikor eljutott hozzá, egy semmivé zuzó csalódás hamuvá tette életüdvét.

S most itt szemébe mondják, hogy szeretve van. Mindenki mondja, a fák virága, mely fejére hull, az állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a szív titkát elárulja, s a pirulás s a szemsugár, mely többet árul el, mint az ajk. Még az is, a kinek félteni, rejteni kellene e titkot, a szerető leány anyja, még az is elárulja őt: «nagyon szeret, úgy szeret, hogy meg fog halni bele». Tele volt az érzelmekkel, a miknek nincsen vége. Az önfeledés, az ébren álmodás napja volt az.

Olyan álom, melyben a mit megkiván az álmodó, már előtte áll.

Füvek férgektől és bolháktól

Hanem aztán mikor a harmadik éjt tölté e szigeten s egy gyönyörteljes, ábrándos együttlét után a csábító holdvilágról sötét fekhelyére tért, akkor elővette az, a ki nem alszik soha, egy hang odabenn, egy el nem hallgató vád. Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyujtogatsz, gyilkolsz.

• Jó gyógyszer a féregférgek ellen
• Galandférgek Cestoda Közel három és fél ezer, az élősködő életmódhoz magasfokúan specializálódott féregfaj tartozik ebbe az osztályba.
• Férgek megelőzése gyermekeknél és felnőtteknél
• Я не могу больше терпеть эту муку.
• Спросила .

Egy szegény asszonyt kiüldöztek a világból; mindenét elvették, száműzték egy puszta szigetre kicsi gyermekével, ifju férjét eltemették az öngyilkosok gödrébe, embergyülölővé, istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat, elrablod tőle utolsó, egyetlen, legdrágább kincsét; halált, gyászt, kárhozatot hozasz a nyomorultaknak utolsó menhelyére.

Rosszabb vagy mindazoknál, a kik a megtiport féreg átkával szétfutottak a világba, s a kiket egytől-egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szivet, s cserében nem hagyod érte a magadét. Te őrült vagy, vagy őrültté fogsz lenni! Menekülj innen! Egész éje nyugtalan volt. A hajnal már ott találta őt a fák alatt.

Füvek férgektől és bolháktól

El volt határozva. El fog innen távozni, és aztán sokáig nem fog visszatérni ide. A míg majd elfelejtik. A míg majd ő is elfelejté, hogy három napig azt hitte, hogy neki is szabad boldognak lenni a világon.

Ő már körül is járta a szigetet, mire a nap fölkelt, s visszatérve bolyongásaiból, a kis lak előtt ott találta Teréza asszonyt és leányát, kik a reggelihez készíték az asztalt. Hisz az olyan természetes volt. A hajóbiztos csak egy cseléd.

A kinek olyan szorgos dolga van, nem lophatja az időt, melyet gazdája bérbe vett tőle. Nem is unszolták, hogy maradjon; egészen rendén volt, hogy búcsút vegyen már; hiszen majd visszajön ismét; ráérnek rá várni egy évig, két évig, halál órájáig, örökké… De Noémi nem tudta megizlelni a csészét a friss tejjel, a mióta azt meghallá.

Ha hogyan lehet megvédeni magát a kerekes férgektől van, hadd menjen utána. Teréza maga előhozta neki fegyverét, táskáját, a mit eltett idejövetelkor.