A platyhelminthes élettörténeti stratégiái

Látták: Átírás 1 Acta Biol. Hungary, KIVONAT: A nagy folyók, így a Duna esetében is, a jelenlegi kutatások előterében áll az üledékfelszínen és az üledékben élő társulások strukturális és funkcionális a detritusz alapú táplálékhálózat menti kapcsolatainak bélparaziták embereken kezelő gyógyszerek. Első lépésként az üledék szervesanyag-készletének meghatározása mellett az üledéklakó makro- és meiofauna közösségek és állományaik tér- és időbeli változásának feltárását kezdtük meg a Dunakanyarban két jellegzetes depozíciós partszakaszon.

A 11 magasabb taxon csoportból domináns a Nematoda és az Oligochaeta, a 17 faji szintig azonosított taxonból pedig a Limnocythere inopinata Baird Ostarcoda faj.

A taxonok jelentős hányada az üledék felső 5 centiméteres rétegében fordul elő, centiméter között számuk jelentősen csökken, ill. Az egyes csoportoknál mint pl.

As first step simultaneously with the determination of the benthic organic matter pool the spatial and temporal changes of the hyporheic meiofauna community were explored at two depositive sections of the river Danube. Nematods and oligochaetes dominated the 11 higher taxa founded during the sampling period, while 17 taxa determined to species level was dominated by Limnocythere inopinata Baird ostracod species.

The 2 greater proportion of the taxa preferred the upper 5 cm layer of the sediment, while taxa enormously decreased in number vertically or as in many cases they were absent in the cm layer. The individual number generally increased from early summer to late autumn. In the case of certain groups e.

féreg emberi paraziták számára paraziták dorama korea

Key words: Meiofauna, hyporheic zone, Danube, qualitative and quantitative changes in space and time Bevezetés A nagy folyók ökológiai kutatottsága több területen is hátrányban van a kisebb vízfolyásokhoz képest.

Bizonyos élettájak és életforma típusok mint például a pelagiálban a plankton és a nekton jobban felderítettek, míg az üledékfelszíni és az üledékben lévő vízi élettáj bentál életközössége a bentosz kevésbé ismert. Az üledék és az azt átitató interszticiális víz alkotja az un.

Az egymástól sokszor módszertanilag is és a kutatások célkitűzését tekintve is különválasztott üledékfelszíni és az üledékben lévő vízi élettájat a makro- és meiozoobentosz szervezetei népesítik be. E két csoport sokszor mesterséges elválasztása is a gyakorlati vizsgálódás szempontjai és lehetőségei szerint, mérettartományok alapján történik, holott például fejlődési stádiumaik fokozatos átmenetein keresztül, vagy éppen az anyagforgalomban betöltött szerepük folytán egy egységes rendszernek a részei.

Magyarországon a hiporheikus régióra és a meiobentoszra vonatkozó adat kevés és nagyon szórványos. Nagy folyóink közül a Tiszát is tanulmányozta ben Ponyi Dunai faunisztikai ismereteink eddig elsősorban litorális zóna üledékfelszíni makroszkopikus gerinctelenjeiről vannak OERTEL et al.

MEIOFAUNA-KUTATÁSOK A DUNA HIPORHEÁLIS RÉGIÓJÁBAN

Az folyóvízi ökoszisztémák nagy rugalmassága a tér-időbeli heterogenitásnak köszönhető. Éppen ezért különösen jelentősek a refugiumként működő interszticiális élőhelyek a folyókat ért diszturbanciák, szennyezések kivédésében és a rehabilitációban. Egy holisztikus folyóvízi táplálékhálózat feltárása elképzelhetetlen az energiaáramlásban döntő szerepet játszó interszticiális folyamatok ismerete nélkül. Az interszticiumban élő 3 szervezetek közössége metazoa a bioszféra összprodukciójához és energia áramlásához igen jelentős mértékben járul hozzá, mégis kevés ilyen jellegű adattal rendelkezünk WARD et al.

Folyóvizekben a meiofauna egyedszámok nagyon nagyok lehetnek, a funkcióban betöltött szerepük ennek ellenére kevéssé ismert. A bentosz produkciójában és a platyhelminthes élettörténeti stratégiái játszott relatív jelentősége szezonálisan változik és függ a lokális térbeli, folyóvízi viszonyoktól mint pl.

Mind a makrofauna, mind pedig a meiofauna eloszlása skálafüggő módon változik a táplálék mennyiségétől és minőségétől, a predációtól, a diszperziótól, a helyi áramlási dinamikáktól és az alzat karakterisztikáitól.

A C:N aránnyal is kifejezhető szervesanyag minősége és térbeli elhelyezkedése a mederben alakítja a meiofauna foltszerű elhelyezkedését, a közösség struktúráját és élettörténetének jellemzőit. Természetesen azok a faktorok, amelyek kis skálán meghatározzák a meiofauna eloszlását, nagyobb skálákon is hasonlóan hatnak TRISKA et al.

Módszertani mintavételi nehézségek miatt hiányzanak a megbízható mennyiségi abundancia, biomassza adatok. A társulások szerkezetéről és működéséről, valamint azoknak a táplálékhálózatban betöltött szerepéről csak ezek ismeretében lehet képet alkotni. A kutatás célkitűzése, hogy a Duna litorális zónájában az üledékfelszínen és az üledékben élő társulások strukturális és funkcionális a detritusz alapú táplálékhálózat menti kapcsolatait feltárjuk.

Ennek első fázisaként az üledék szervesanyag-készletének meghatározása mellett fel kell tárni az üledéklakó makro- és meiofaunát, állományaik tér- és időbeli változását. A vizsgálatokat a magyar Duna a platyhelminthes élettörténeti stratégiái két depozíciós, de hidrológiailag és anyagforgalmilag lokálisan jellegzetesen eltérő partszakaszán végeztük TÓTH et al.

Ez a platyhelminthes élettörténeti stratégiái vízállás tartomány teszi lehetővé a parti zónában az azonos a platyhelminthes élettörténeti stratégiái való mintavételt. Mintavételi módszerek Üledékmintát 4 cm átmérőjű core-mintavevővel vettünk. A mennyiségi értékelhetőség és összehasonlíthatóság platyhelminth szaporodás a 12,56 cm 2 felületű üledékmag 5 cm-es rétegenkénti teljes 62,8 cm 3 térfogatát vizsgáltuk a továbbiakban és erre számoltuk az egyedszámokat is.

A meiobentoszban élő fauna optimális kinyerésének megállapítása céljából előzőleg hat különböző és 30 µm közötti lyukbőségű hálót próbáltunk ki. A laboratóriumi elővizsgálatok alapján a 85 µm-es planktonháló bizonyult megfelelőnek, mely az üledék átmosására használt 13x10x8 cm méretű műanyag edény, 6 cm átmérőjű szájnyílására lett ráhelyezve. Eredmények és értékelés A négy időpontban, négy mintavételi helyen és három mélységben talált meiofauna taxonok előfordulását az 1a. A kismarosi és gödi mintavételi helyeken talált taxon csoportok előfordulási gyakoriságát az 1.

Amphipoda és Isopoda csak Kismarosnál, Planaria csak Gödnél fordult elő. A kisrákok közül Kismarost a Copepodák, Gödöt pedig az Ostracodák gyakoribb előfordulása jellemzi. A teljes vizsgálati periódusra számolt átlagos csoportszám szerint leggazdagabb a kismarosi sodorvonalhoz közeli, gyorsabb áramlású hely KIM1S 3,0ezt követi sorrendben a gödi mellékág alsó kifolyása GOD1P 2,5Kismarosnál a partél KIM1P 2,4valamint a gödi sziget sodorvonal felé eső partszakasza GOD1S 2,1.

Az 2a. Mindkét helyen Kismarosnál és Gödnél és elsősorban a felső 5 cm-es rétegben a lassabb folyású partéleken nyártól-ősz végéig növekszik, a gyorsabb áramlású helyeken csökken a taxonszám. Meiofauna taxonok előfordulása Kismarosnál fkm a hiporheális régióés cm-es rétegében.

Meiofauna taxonok előfordulása Gödnél fkm a hiporheális régióés cm-es rétegében.

Ökológia jegyzet. Pénzesné Kónya Erika-Varga János

A hiporheális régióban előforduló taxon csoportok gyakorisága Kismarosnál fkm és Gödnél fkm az összes minta két alhely x három réteg x 4 időpont százalékában kifejezve 2a. Meiofauna taxon csoportok és fajok számának alakulása a hiporheális régióban Kismarosnál fkm mélységés cm-es réteg és idő szerint 2b. Meiofauna taxon csoportok és fajok számának alakulása a hiporheális régióban Gödnél fkm mélységés cm-es réteg és idő szerint 8 A faji szintig meghatározott kisrák csoportok egyes tagjai alapján bizonyos különbségek fedezhetők fel az egyes partszakaszok között: pl.

A Nitocra hibernica G. Brady Harpacticoida csak a kismarosi nyáriőszeleji mintákból ismert.

Mivel a nõstény többségû magzatokat tartalmazó alomban nagyobb az esély a nõstény szomszédokra, a hatások halmozódnak, egyre nõie- 1. Posztnatális viselkedésváltozások 17 1. A 0M nõstények magasabb szaporodási sikere addig igaz, amíg laboratóriumi, ideális körülmények között követjük nyomon a folyamatot. De lehetnek-e olyan körülmények, amelyek között van értelme a hímszerû nõstények kialakulásának? Erre hosszú távú terepkísérletek adhatnak választ, de a most kezdett vizsgálatokból úgy tûnik, hogy a hímszerû agresszív nõstények szaporodási sikere relatíve megnõ magas denzitás mellett, ott, ahol erõs kompetíció van az egyedek között.

A meghatározott kisrákok többsége széles elterjedésű: pl. A négy időpont és a három réteg cm összesített adatait tekintve legnagyobb egyedszámú a gödi sziget sodorvonal felé eső, erősebb áramlású, mintavételi helye GOD1S.

A gyorsabb áramlású, a gödi sziget külső sodorvonal felé eső mintavételi helyén az átlagosan legkisebb taxonszámhoz a legmagasabb egyedszám párosul.

A felső 5 centiméteres rétegben a késő őszi mintákban jóval magasabb egyedszám jellemezte a gödi, mint a kismarosi szakaszt. A 11 magasabb taxon csoportból domináns a Nematoda és az Oligochaeta, a 17 faji szintig meghatározott taxonból pedig a Limnocythere inopinata Baird Ostracoda faj. A a platyhelminthes élettörténeti stratégiái faji szintig ismert kisrákok a legkülönbözőbb víztípusokban elterjedt, euritop fajok közé tartoznak.

A meiofauna mind minőségét taxonösszetétel mind mennyiségét denzitás tekintve helytől és időtől függetlenül a leggazdagabb a mederüledék felső 5 cm-es rétegében. A fent felsorolt általánosan felismert tendenciákon túlmenően azonban az első évi felmérés adatainak matematikai-statisztikai elemzése is a meiofauna tér- és időbeli heterogén megjelenését dokumentálja a hiporheális régióban. A jelenlegi adatok összevetése a világirodalomban találhatókkal elsősorban a változatos és eltérő módszerek miatt igen nehéz, sokszor nem is indokolt.

Ökológia jegyzet. Pénzesné Kónya Erika-Varga János - PDF Free Download

Egy azonban egyértelműen látszik, hogy a különböző kisebb és nagyobb vízfolyásokban a meiofauna összetétele térben jelentős különbséget mutathat WARD et al, Az irodalmi adatok arra is utalnak, hogy a kisrákok faji összetétele jellemző lehet az egyes vízfolyásokra. A munka faunisztikai részének folyatatása során különösen fontos feladatnak látszik, a Harpacticidák alapos vizsgálata, mivel eddig főleg juvenilis egyedek formájában kerültek elő.

Reményeink szerint a meiofaunára vonatkozó minőségi és mennyiségi adatatok folyamatban lévő további regisztrálása és összevetése az áramlásra, az üledék szemcseméretére és frakcióinak szervesanyag-tartalmára vonatkozó fereg ellen választ adhat a finomabb tér és idő skálán bekövetkező a folyamatok irányultságára.

a férgektől az emberekig történő megelőzés hatékony gyógyszer a féreg ellen

A szerzők köszönetüket fejezik ki Kelényiné Welner Irmának és Starkné Mecsnóbel Ildikónak a minták előzetes feldolgozásában nyújtott segítségükért. A platyhelminthes élettörténeti stratégiái of South Carolina Press. Columbia, SC. Vízügyi Hidrobiológia 5, pp. Groundwater A platyhelminthes élettörténeti stratégiái.

Flatworms, & Rotifers, & Roundworms (Updated)

Academic Press, San Diego, pp. Collection Faunes et Flores actuelles N. Dussart, B.

MEIOFAUNA-KUTATÁSOK A DUNA HIPORHEÁLIS RÉGIÓJÁBAN - PDF Ingyenes letöltés

Vízi Természet- és Környezetvédelem pp. Kosmos-Verlag, Stuttgart, 97 pp.

a platyhelminthes élettörténeti stratégiái

KLIE, W. WARD, J.

a platyhelminthes élettörténeti stratégiái

Hidrológiai Tájékoztató pp Ponyi, E. Ponyi, L. Biologia Ponyi, J. Ponyi, J. Comparative Analysis and Approximate Evaluation.

Giardiasis vitaminok

Revue ges. Freshwater Biology 44 1 : Schwoerbel, J. Freshwater Biology 40 3 : Williams, D. Freshwater Biology

Olvassa el is